Téglás István - Kutyanyál

Téglás István - Othelo

Téglás István - Vörös csomó paripája

Téglás István - Hölgyfa, részlet

Téglás István Sötét majom című szobra

Téglás István - Hernyótestű asszony

Sírni keservesen, könnyeket ontva
átsírni az emésztést, meg az álmokat
sírni kikötőkben, sírni kapukban
megnyitni a sírás csapját, zsilipjét,
átitatni lelkünket és trikónkat
elárasztani ösvényt, kerti sétányt
úszva menekülni a könny tavából
antropológiát tanulni sírva...
Afrikán keresztülutazni sírva...
születésnapot ünnepelni sírva...
sírni mint a pacsirta,
mint a krokodilus
a pacsirta és a krokodilus csakugyan mindig sír
kisírni mindent, igazán kisírni
orrodból sírni, térded kalácsából
sírni a köldököddel,
sírni a száddal
sírni szerelemből,
undorból sírni
sírni kövéren,
sírni ösztövéren
sírni rögtönözve,
emlékezetből...(Mario Benedetti)

Téglás István - Főnix

My grandfather's statue in Rajka, Hungary

Rajka községben található nagyapám, Kováts Antal (1895 – 1960) szobrász- és festőművész Hősök emlékműve című köztéri kőszobra. A szobort a világháborúban elesett hősök emlékére állította nagyapám. A katona lábánál Rajka község címere látható, mely csücskös talpú pajzson folyami rákot ábrázol, utalva ezzel a település első lakosaira, akik a Duna mellékágának egy töltésen telepedvén le, rákászni jártak, s innét Rákfalvának nevezték, melyből a német telepesek Racken, Raggen s Ragendorf nevet faragtak.

WEÖRES SÁNDOR Első Szimfónia - A négy évszak - Jubilus

Ti rengeteg fényben remegő vidékek,
ti hallgatag erdők, hintái az égnek,
ti párolgó rétek,
kedvemet kék labdaként magasba vigyétek!

Te színarany torony, tavaszi szerelem!
halavány százszorszép, mondd meg, mi lesz velem?
kedvedet mint tegyem?
Hánykolódom éjszaka, nem lelem a helyem.

Ime, a madarak ismét dalba fognak,
a százlábuak a kő alatt mozognak,
paripák nyihognak,
láncolt óriások is odvukban forognak.

A pecsenyesütő közeleg a nyárssal –
siet a gazda a tavaszi szántással,
vizek apadással.
Proserpina kecsegtet kétszeres áldással.

Emelkedj, tetőtlen jókedvem, te röpke,
szánalommal tekints sziklákra, rögökre:
mért vannak örökre,
mikor csak a mulandó lelhet örömökre?

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/weores/

Pillanat

Semmit sem várok semmitől

amíg tart ez a pillanat,

melyet úgy hívnak: örökkévalóság.

Átfúj rajtam a szél

Ideálltam
fák és nyitott ablakok közelébe,
Átfúj rajtam a szél,
Felfűz, mint a lombot, a házat
Felfűz a Nagy Paprikafüzérre
S kiakaszt egy bolygó műemlék
ereszére

http://www.bertok.hu/

József Attila -Azt mondják

Mikor születtem, a kezemben kés volt -
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.

Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
Csupán játszom én veled.

Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek, -
ha én nem, te megleled.

Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.

1936. nov.-dec.

http://www.szepi.hu/irodalom/vers/jozsef/index.html

Mario Benedetti - Haikuk / Rincón de haikus

minden gyerekkor
őriz egy idétlen dalt
ami lecsendesít


olyan nemes és
elegáns szeretnék lenni
mint egy pingvin


ha majd elneveted magad
szemem elkísér
könnyeivel


ha eltemetnek
kérném nem elfelejteni
a golyóstollamat


rám se figyelek
szemem a tükörből
az időt nézi


zajtalan esik
de az esernyő alatt
cuppan a csók


derült éjszakán
mi védelmez minket?
csupán te, tejút