Útikönyv nélkül vetettük bele magunkat Chiang Mai forgatagában, és hirtelen a "világ fejdíszének" is aposztrofált ősi szentélynél, a Wat Lok Moli-nál találtuk magunkat. A bejáratokat arany Garudák védelmezték, a templom oszlopai körül tekeredő mitikus Nága kígyók pedig Buddhát és az ő szent tanításait óvták. A szobrok látványa és az épület különös kisugárzása azonnal foglyul ejtett minket.
A templomkolostor mögötti udvaron megmunkálandó, egzotikus farönkök sorakoztak; melyekből egy német szobrásztanonc éppen elefántokat farigcsált. Tőle tudtuk meg, hogy a kolostor szobrásziskolaként is működik, ahol egy buddhista szerzetes tanítja a faragni vágyó növendékeket a véső rejtelmeire. A meglepetések sorozata azonban még csak ekkor kezdődött. A templom mellett egy pici, ámde annál izgalmasabb szoborparkot találtunk. A fából készült, organikus, egymásba kapaszkodó, ösztönösen megkomponált állat, ember és emberfeletti ábrázolásokat egy hajdanán élt buddhista szerzetes készítette. A szobrok alapanyagául természetesen fát használt, amit Szakjamuni legfőbb szimbólumának tartanak, hisz a legenda szerint Buddha első képmása is szantálfából készült. Döbbenten álltam a fába vésett remekművek előtt. Egyértelművé vált a hasonlóság István szobrai és a réges-régi fafaragások között. A remekműveket közelebbről megvizsgálva az a megmagyarázhatatlan gondolatom támadt, hogy nem a véletlen irányított minket ebbe a számunkra eddig ismeretlen kolostorba, hanem egy láthatatlan erő mutatta az utat, talán azért, hogy István, itt Chiang Mai-ban, egy kultikus szoborpark alkotásain keresztül "személyesen" is találkozhasson korábbi reinkarnációjával, az egykoron élt buddhista mesterrel.
Téglás István felvétele Chiang Maiban, a Wat Lok Moli szoborparkjában készült; a szobor egy hajdanán élt buddhista mester alkotása
