WEÖRES SÁNDOR Első Szimfónia - A négy évszak - Jubilus

Ti rengeteg fényben remegő vidékek,
ti hallgatag erdők, hintái az égnek,
ti párolgó rétek,
kedvemet kék labdaként magasba vigyétek!

Te színarany torony, tavaszi szerelem!
halavány százszorszép, mondd meg, mi lesz velem?
kedvedet mint tegyem?
Hánykolódom éjszaka, nem lelem a helyem.

Ime, a madarak ismét dalba fognak,
a százlábuak a kő alatt mozognak,
paripák nyihognak,
láncolt óriások is odvukban forognak.

A pecsenyesütő közeleg a nyárssal –
siet a gazda a tavaszi szántással,
vizek apadással.
Proserpina kecsegtet kétszeres áldással.

Emelkedj, tetőtlen jókedvem, te röpke,
szánalommal tekints sziklákra, rögökre:
mért vannak örökre,
mikor csak a mulandó lelhet örömökre?

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/weores/

Pillanat

Semmit sem várok semmitől

amíg tart ez a pillanat,

melyet úgy hívnak: örökkévalóság.

Átfúj rajtam a szél

Ideálltam
fák és nyitott ablakok közelébe,
Átfúj rajtam a szél,
Felfűz, mint a lombot, a házat
Felfűz a Nagy Paprikafüzérre
S kiakaszt egy bolygó műemlék
ereszére

http://www.bertok.hu/