Téglás István: Toldi Miklós és a farkasok küzdelme c. szobra

„...De lám, mintha ördög volna belé bújva,

Egyet hengeredik s talpra ugrik újra,

Elordítja magát keserves haraggal,

S mégyen új csatára köszörült fogakkal.

Körmeit Miklósnak a vállába mártja,

Száját a fejénél két araszra tátja

S hátulsó lábával úgy szorítja térdét,

Pusztítsa el Isten a kegyetlen férgét!

...

Miklós az elméjét mindenképen hányta,

Nem mondhatnám pedig, hogy a farkast szánta,

Hanem gondolkozott az ő farkasáról...”
(Arany János: Toldi, 5.ik ének, részlet)

(Téglás István Toldi Miklós és a farkasok küzdelme, szoborrészlet)

A szív sötét oldala / El lado oscuro del corazón

Az argentin újhullámos rendező, Eliseo Subiela bizarr filmje, A szív sötét oldala, régóta a kedvenc mozim. A film főszereplője Oliverio a nyughatatlan a poéta, aki álmai asszonyát keresi, az asszonyt, aki képes repülni. Ebben a jelenetben Oliverio a női alakban megjelenő Halállal beszélget.

A filmjelentben elhangzó vers magyarul:

Idegeim a sárba ragadnak, a falakhoz.
Az ágakra kúsznak,
Behatolnak a földbe,
Szétoszlanak a légben,
Az eget ostromolják.
A márvány és a lovak erei az enyémek,
Minden fájdalom az én húsom tépi,
A csontvázamat,
S a ledöfött bikában hányszor meghaltam én is.
Ha meglátok egy felhőt nekem is el kell szállnom,
Ha egy asszony lefekszik,
Ott a helyem az ágyon.
Hányszor mondtam magamban,
Én lennék ez a szikla?
Ha egy halottat visznek
Mellé fekszem a sírba.
Ha egy tyúk kotkodácsol
Én vagyok a tojásban
Ha rám gondolsz csak egyszer
Az emlékeddé váltam.
(Oliverio Girondo )


Los nervios se me adhieren
al barro, a las paredes,
abrazan los ramajes,
penetran en la tierra,
se esparcen por el aire,
hasta alcanzar el cielo.

El mármol, los caballos
tienen mis propias venas.
Cualquier dolor lastima
mi carne, mi esqueleto.
¡Las veces que me he muerto
al ver matar un toro!...

Si diviso una nube
debo emprender el vuelo.
Si una mujer se acuesta
yo me acuesto con ella.
Cuántas veces me he dicho:
¿Seré yo esa piedra?

Nunca sigo un cadáver
sin quedarme a su lado.
Cuando ponen un huevo,
yo también cacareo.
Basta que alguien me piense
para ser un recuerdo.

Poema del día: "Comunión plenaria", de Oliverio Girondo (Argentina, 1891-1967)

Ne állj meg!

Ne állj meg mozdulatlan az útnak szélén, ne állj meg,
Ne fagyjon meg a jókedv,
Ne szeress ímmel-ámmal,
Ne nyerd el üdvösséged sem most, sem soha máskor,
Ne telj el nyugalommal,
Ne bújj el a világtól egy csöndes kicsi zúgba,
Szemhéjadat ne húnyd le súlyos ítélkezően,
Ne préseld össze ajkad,
Ne aludj álom nélkül,
Ne hidd, hogy vértelen vagy,
Ne ítélkezz sietve,
S ha mindenek dacára,
mert nem tudsz tenni másképp,
és megfagy benned a jókedv,
És szeretsz ímmel-ámmal,
S elnyered üdvösséged,
És eltelsz nyugalommal,
És elbújsz a világ elöl egy csöndes kicsi zúgba,
s szemhéjadat lehunyod súlyos ítélkezően,
S összepréseled ajkad,
És alszol álom nélkül,
S hiszed, hogy vértelen vagy,
Vagy ítélkezel sietve,
És megállsz mozdulatlan,
megállsz az útnak szélén
és óvod magad,
Akkor énvelem semmi dolgod.
(Mario Benedetti)

Volna itt C dúrban valami...avagy Monsieur Chopin 200 éve született

Szép jó estét, Monsieur Chopin,
mit keres az Úr idelent?
- Egy csillagról repültem át,
földön téblábolok tehát.

- Spinét, udvarház, kankalin,
volna itt C dúrban valami,
afféle apróság, Uram...

Ósdi fülekbe zümmögő őszt
Lehel körénk az idő.

Elmegy Uram,
Sajnálom persze,

Isten anyába, olyan messze.
Tüll kesztyű merci bien,
Bon Soir monsieur Chopin...

(Konstanty Ildefons Gałczyński: Találkozás Chopinnal, részlet)

Konstanty Ildefons Gałczyński

A költőről több információ az alábbi linken található:
http://www.kigalczynski.pl/

Chopin

Kétszáz éve született Fryderyk Chopin; infók a Nemzetközi Chopin évről az alábbi honlapon találhatók: http://chopin.hu/

Öreg csont, ifjú csont...

Fiatal éveimmel megöregülve,
véremből-kiszívott hiteket igen keserülve

kitapasztaltam, kitudtam én,
hogy a kövesülő szívnek fáj a remény.

Mégis az élet előtt ajtót nyitok,
látomással vagy késsel: nem lesz titok.

Tűzben is megindul a képzelet...
Rendezgetem eljövendő perceimet.

Szécsi Margit: Fiatal éveimmel

Idézet születésnapomra: Bertók László- Platon benéz az ablakon

A visszavert fény évszaka,
Platón benéz az ablakon,
kezében ásó és kapa,
csodálkozik, hogy itt lakom.

Mondanám, hogy rögtön megyek,
lehetnék még jó asztalos,
de megbénít a döbbenet,
silány tükörré foncsoroz.

Mondanám, hogy nem én vagyok,
bűnössé tett a félelem,
hátam mögött a lét dadog,
előttem a történelem.

Mondanám, hogy nincsen remény,
hogy maholnap ötven leszek,
s ami árnyékból költemény,
a valóságban egyszeregy.

Mondanám, hogy akkor mi van,
miért jobb, aki boldogabb,
s ha a varázs anyagtalan,
mire emlékszik az anyag?

Mondanám, hogy egyébiránt,
hogy vártam már, hogy jónapot,
de minden sorvég rímbe ránt,
csak hazudnék, csak hallgatok.



És egy másik vers Bertók Lászlótól a Szélkiáltó tolmácsolásában:

Könnyeimből hajnal fakad

Álmomban erdőben jártam,

A fákban embereket láttam,

A szél a lombokon szórta szét

Kicsik és nagyok énekét.

Kezemben tartottam egy fadarabot,

Egy arcot, ki e rönkbe záratott...

Budapest, 2010. májusa

A költészet napja - Poetry Day

"...Halál, hol a te fullánkod?... / ...O Death, where are your thorns?..."

József Attila és Márai Sándor. Két költő, két különböző világ. Mindketten április 11.-én születtek. A tragikus hirtelenséggel távozó József Attila 1905-ben, a hosszú életű Márai Sándor pedig 1900-ban. A Költészet Napján tiszteletem jeléül álljon itt két versük.

József Attila: A halálról

Vas-öltönyben előttem áll
A szomorú, néma halál.
Hideg csókja
Nem izgatja
Sóhajtó kebelem.

Dörrenés s nem él az élet,
Futó ábránd, a multé lett.
Nem marasztja,
Már eladta
Hevítő szerelem.

Előttem áll s torkon ragad!
- Életmentő hát nem akad? -
Tovább nem vár,
S én? - megyek már
Siratva életem.

http://www.szepi.hu/irodalom/vers/jozsef/index.html

Márai Sándor: Halotti beszéd, részlet

Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...”
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában...

Kosztolányi Dezső: A tíz legszebb szó

“Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén, a szépség új birodalma új értelmi és érzelmi törvényekkel. Mi tehát a tíz legszebb magyar szó? Ezt felelném, abban a tudatban, hogy válaszom merőben önkényes, és éppúgy jellemez engemet, mint nyelvünket:

- Láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír.“

Téglás István - Hernyótestű asszony

Sírni keservesen, könnyeket ontva
átsírni az emésztést, meg az álmokat
sírni kikötőkben, sírni kapukban
megnyitni a sírás csapját, zsilipjét,
átitatni lelkünket és trikónkat
elárasztani ösvényt, kerti sétányt
úszva menekülni a könny tavából
antropológiát tanulni sírva...
Afrikán keresztülutazni sírva...
születésnapot ünnepelni sírva...
sírni mint a pacsirta,
mint a krokodilus
a pacsirta és a krokodilus csakugyan mindig sír
kisírni mindent, igazán kisírni
orrodból sírni, térded kalácsából
sírni a köldököddel,
sírni a száddal
sírni szerelemből,
undorból sírni
sírni kövéren,
sírni ösztövéren
sírni rögtönözve,
emlékezetből...(Mario Benedetti)

WEÖRES SÁNDOR Első Szimfónia - A négy évszak - Jubilus

Ti rengeteg fényben remegő vidékek,
ti hallgatag erdők, hintái az égnek,
ti párolgó rétek,
kedvemet kék labdaként magasba vigyétek!

Te színarany torony, tavaszi szerelem!
halavány százszorszép, mondd meg, mi lesz velem?
kedvedet mint tegyem?
Hánykolódom éjszaka, nem lelem a helyem.

Ime, a madarak ismét dalba fognak,
a százlábuak a kő alatt mozognak,
paripák nyihognak,
láncolt óriások is odvukban forognak.

A pecsenyesütő közeleg a nyárssal –
siet a gazda a tavaszi szántással,
vizek apadással.
Proserpina kecsegtet kétszeres áldással.

Emelkedj, tetőtlen jókedvem, te röpke,
szánalommal tekints sziklákra, rögökre:
mért vannak örökre,
mikor csak a mulandó lelhet örömökre?

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/weores/

Átfúj rajtam a szél

Ideálltam
fák és nyitott ablakok közelébe,
Átfúj rajtam a szél,
Felfűz, mint a lombot, a házat
Felfűz a Nagy Paprikafüzérre
S kiakaszt egy bolygó műemlék
ereszére

http://www.bertok.hu/

József Attila -Azt mondják

Mikor születtem, a kezemben kés volt -
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.

Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
Csupán játszom én veled.

Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek, -
ha én nem, te megleled.

Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.

1936. nov.-dec.

http://www.szepi.hu/irodalom/vers/jozsef/index.html

Mario Benedetti - Haikuk / Rincón de haikus

minden gyerekkor
őriz egy idétlen dalt
ami lecsendesít


olyan nemes és
elegáns szeretnék lenni
mint egy pingvin


ha majd elneveted magad
szemem elkísér
könnyeivel


ha eltemetnek
kérném nem elfelejteni
a golyóstollamat


rám se figyelek
szemem a tükörből
az időt nézi


zajtalan esik
de az esernyő alatt
cuppan a csók


derült éjszakán
mi védelmez minket?
csupán te, tejút