Ne állj meg!

Ne állj meg mozdulatlan az útnak szélén, ne állj meg,
Ne fagyjon meg a jókedv,
Ne szeress ímmel-ámmal,
Ne nyerd el üdvösséged sem most, sem soha máskor,
Ne telj el nyugalommal,
Ne bújj el a világtól egy csöndes kicsi zúgba,
Szemhéjadat ne húnyd le súlyos ítélkezően,
Ne préseld össze ajkad,
Ne aludj álom nélkül,
Ne hidd, hogy vértelen vagy,
Ne ítélkezz sietve,
S ha mindenek dacára,
mert nem tudsz tenni másképp,
és megfagy benned a jókedv,
És szeretsz ímmel-ámmal,
S elnyered üdvösséged,
És eltelsz nyugalommal,
És elbújsz a világ elöl egy csöndes kicsi zúgba,
s szemhéjadat lehunyod súlyos ítélkezően,
S összepréseled ajkad,
És alszol álom nélkül,
S hiszed, hogy vértelen vagy,
Vagy ítélkezel sietve,
És megállsz mozdulatlan,
megállsz az útnak szélén
és óvod magad,
Akkor énvelem semmi dolgod.
(Mario Benedetti)